Csordás Dániel a PTE Művészeti Karán diplomázott rajz-vizuális nevelés szakon 2001-ben, van önálló képregénykötete, az országos irodalmi pályázaton díjnyertes Nocturne, és díjazott képregényblogja is. Aktív hallgatóként az UnivPécs egyetemi hírlap munkatársa és egyben elmaszkírozva a pécsi Burzsoá Nyugdíjasok tévé- és autóaprító punkzenekar basszusgitárosa volt. Megkérdeztük, hogy van most.
Az egyik képregényedből (http://csordasdaniel.blog.hu/) úgy tudom, a nagyapád is Pécsen végzett; az öcséd pedig a PTE KTK-n. Milyen volt akkor a PTE-n művkarosnak lenni, mikor te jártál ide?
Nagyon jó. Bővebben: Lantos Ferenc volt a mesterem, nagyon sok mindent tanultam tőle. A rajzaim, amiket most csinálok, nem lennének ilyenek, ha nem ő tanított volna. Sokat köszönhetek neki, mind személetben, mind gyakorlatban. Akkoriban nem nagyon erőltettem meg magam, és az egyetemi feladatok sem voltak meghatározóak, sokkal inkább az egyetem melletti hobbitevékenység, név szerint a Burzsoá Nyugdíjasok, amellyel úgy gondolom, maradandót alkottam a magyar zenetörténetben. Ezt a formációt egyébként még most is úgy-ahogy ismerik a köreimben, amihez a Jancsó-film is hozzájárul, ami megörökítette ezt az együttest.
Anno a Burzsoá Nyugdíjasok egyik frontembere volt Dr. Csordás Aurél – igaz a fáma, hogy a pécsi zsémbes nyugdíjasokról mintáztad azt a figurát?
Nem feltétlen pécsi. Inkább úgy mondanám, hogy zsémbes magyar nyugdíjas, akit megtestesít. Az egyik rajzom alapján kezdődött az egész, amin a későbbi zenekartagokat ábrázoltam idős korunkban, meggazdagodva - és akkor arra a rajzra ráírtam, hogy Burzsoá Nyugdíjasok – a többi már történelem. Főként a távolság miatt lett vége, 2003-ban Budapestre költöztem, így nem tudtuk folytatni.
Milyen zenéket hallgatsz mostanában? Esetleg Burzsoá Nyugdíjasokat?
Nem vagyok naprakész, nagyjából a régi kedvenceimet hallgatom. A saját zenéimet se hallgatom – hallgassa más.
Mikor és miért kezdtél képregényekkel foglalkozni?
Kiskorom óta rajzoltam, az első hosszabb képregényemet ötödikes-hatodikos koromban készítettem. Azért kezdtem el, mert szerettem, az Asterix és a Pókember volt a kedvencem. Jól ki tudtam fejezni magam ebben a műfajban, ezért meg is maradtam mellette.
Milyenek visszajelzések jutottak el hozzád a képregényblogoddal kapcsolatban azon kívül, hogy pár éve díjat kaptál érte?
Pozitívak, kizárólag pozitívak. Az első bejegyzésben is olvasható, hogy az akkor kitört sertésinfluenza-pánik miatt ragadtam tollat: a média azt sugallta, hogy ez egy világjárvány lesz, arra gondoltam, milyen lenne ennek a krónikásává válni, végigkövetni egy ilyen nagy kataklizmát – persze semmi nem lett a nagy járványból, de a blog maradt.
Tudom, hogy régóta nem frissült, de mindenképpen folytatni fogom:
az a saját játszóterem, ott én diktálom a szabályokat,
nincs megszabva semmi. A témáimat is magam választom, legtöbbször olyasmikről rajzolok, amik velem történtek. És persze megemlékezem azokról, akik fontosak voltak nekem. Például Jancsó Miklósról, Lantos Ferencről – de valamikor majd biztosan lesz egy képregényem David Bowie-ról is.
A képregényrajzolók – ha pl. pécsiek - tartják egymással a kapcsolatot?
Vannak barátaim a képregényrajzolók közt, mindenki ismer mindenkit, de szorosabb kapcsolatom nincs velük – egyedül Gróf Balázzsal vagyok nagyon jóban. Szívesen járok vissza Pécsre, amikor alkalmam adódik rá.
A Köznevelés főszerkesztője olvasta a cikkeidet az UnivPécsben, s végül állást ajánlott. Mivel foglalkozol most?
Szabadúszó grafikus, illusztrátor vagyok, itthon dolgozom vállalkozóként, különböző reklámügynökségektől kapok megbízásokat. Több a felelősség, ha az embernek van családja, és mi nyárra várjuk a harmadik gyereket.
Figyeled, követed az új képregényeket?
Nagyjából figyelem az újakat, mondjuk ebben a facebook sokat segít, jó, hogy elénk tárja a dolgokat, abból tudok szűrni. Legutóbbi a képregény-fesztiválon vettem pár ígéretes anyagot, de most el vannak dobozolva, mert egy lakásfelújítás közepén vagyok.
Azt mondják – tapasztalható is -, hogy a vizualitás előtérbe került.
Igen, még a humor terén is képek vannak már viccek helyett. A kép gyorsabban is fogyasztható, mint a szöveg, ami kedvez is a képregénynek, meg nem is, mert abból is maximum egy csík vagy egy oldal, ami befogadható.
Egy képregény-köteted már van, gondoltál már arra, hogy egy újabbat összerakj?
Persze, csak nem tudom, mikor, mert – szerencsére – sok munkám van. Inkább a szabadidőmben próbálkozom ilyesmikkel.
Mit tanácsolsz annak, aki most vág bele a rajzolásba, milyen programot alkalmazzon vagy kezdje kézzel?
Mindig a legegyszerűbb eszközt kell alkalmazni, meg azt, ami a legjobban ki tudja fejezni azt, amit a képregénnyel közölni akarsz. 7-8 éve digitális rajztáblát használok, tehát kézi a rajz, de egyből a gépre kerül. Ha meg azt kívánja meg a téma, vektrografikus programot használok.
http://csordasdaniel.wix.com/csordasdaniel
